Napjaim napjainkban..

Végre beengedett! Ma jó sokszor próbáltam belépni! Mikor végre eljutnék odáig, hogy esetleg írok valamit, addigra.. no mindegy.  A medencén azóta már a 2. lyukat is megragasztottunk, de még kicsit hideg nekem. :(

Holnap hazajön anyu Romániából. A cégtől ment ki, ott melózott kicsit. Aztán majd vasárnap mennek vissza(többen voltak kint). Mindenki külön-külön szobában, azt mondja, hogy nagyon uncsi volt. Ezt csak azért mondja, mert sosem volt koleszos és nem tudja, hogy milyen ha 1 emberke van 1 szobában napokat. Senki sem szól hozzá, max. ha elmegy szomszédolni, mint mi tettünk anno a 9 év kolesz alatt:)  Hú, de jó is volt! :) Nagyon szerettem a koliban! Mindegyikben!  A móriban is és a fehérváriban is!

Azon töprengek, hogy mit is főzzek holnap. Elég nehéz dolgom van, mert mindenki válogatós. Viszont mindenki kedvére valót azért mégsem főzhetek, de nem? Lesz leves, ez biztos, de hogy mi lesz még mellé, hát ezt nem tudom!  Még alszom rá egyet! Amúgy csak nekem megy ilyen nehézkesen az, hogy no mit is főzzek holnap???  De most őszintén!! :)

Ma tök volt tökkel! :D  Apunak meg a tesómnak sütöttem kirántott tököt, olyan kis karikákat(tesóm kívánságára). Magamnak meg tökfőzeléket csináltam, mert én megeszem, de rajtam kívül senki, na jó, anyu meg a mama. Anyu ugye nincs itthon, így küldtem a mamának apuval, mert ő egymagának úgy sem főz. Vagyis főz! Csak nem tud kis adagot főzni, mert a sokhoz van szokva, emiatt inkább nem főz, vagy ritkábban főz, mert lássuk be.. nem jó 1 hétig tökfőzeléket enni:D :) A múlt héten is minden nap küldtem neki valamit, hol kakaós csiguszt, hol lángost, hol valami levest, hol túrós zsemlét. Mikor mit csináltam. Holnap mi legyen? Ötlet?? :)

Lassan eljön a nyaralás ideje! :) Már alig várom! :) Remélem jó még a fürdőruhám! Régebben eszem ágában sem volt felvenni, mert nekem ne nézegesse senki se a hájbájaimat ugye..  aztán most ott tartok, hogy sikerült rábeszélnem magam, hogy miért ne? Mások is vannak ducibbak a kelleténél és mégis jól érzik magukat a strandon. Bevallom azért van bennem még mindig egy "KIS FÉLSZ" és átfut az agyamon.. hogy.. húha, hogy mit gondolhatnak ilyenkor rólam? -mint pl. úú, de durva! te jó ég! de gáz! undorító! azta! - vagy ezt mindet egyben és egyszerre??? Szívesen belelátnék néha az emberek gondolataiba, bár lehet, hogy nem lenne jó érzés, ha tudnám, hogy éppen mit gondolnak. A vizet nagyon szeretem, mindig is szerettem, de ahogy jöttek a kilók, egyre jobban nem vettem fel semmit sem, ami rövid volt, vagy ami kicsit passzolt. A passzos dolgokat mondjuk még most sem veszem fel és szerintem soha nem is fogom, mert nem érzem magam jól azokban a ruhákban. Nem tehetek róla! Ti mit gondoltok erről? Jártatok már hasonló cipőben, mint én?  Azt hiszem, hogy ez a "KIS FÉLSZ" örökre bennem marad! :(

Már másodszor írok! Full méreg vagyok! Egyszer már megírtam, aztán valamiért minden elveszett:( A tegnapomról írtam, most kezdhetem elölről:D De jó! :)

Szóval tegnap is, mint mindig, főztem, mosogattam, takarítottam és hasonló dolgok! Jut eszembe.. a mosógép.. kiteregetek, aztán jövök!

No, vagyok is. Szóval tegnap du. 5 körül a tesóm(Ancsa) kitalálta, hogy állítsuk fel a medencét! Mondom ilyenkor?! Mindjárt vége a nyárnak! :) Végül mondom oké, legyen. De hol a medence?? Senki sem tudta! Fél óra keresgélés után eszembe jutott, bevillant a rejtekhelye! :) Nagy nehezen előszedtük, aztán lepakoltuk a medence helyéről a hintaágyat, székeket, asztalt meg egyebeket. Aztán lemostuk a placcccccooooot! Felterítettük a régi medence takaróját, rátettük az új medencét, kiegyengettük, aztán engedtük bele a vizet.  Már majdnem tele volt, mikor a tesóm megszólalt.. oooooo, gáz van!  Talált egy kis lyukat a medence falán! Már ellepte a víz és spriccelt kifele:(  Aztán arra jutottunk, hogy megragasszuk. Bent befogtuk kint meg megragasztottuk.  Ma reggel néztem és jól szuperál! Nem ereszt!:) Már csak melegednie kell! :) Aztán jöhet a pancs!!!!! :)

Nos, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán valakit érdekel a történetem, ezért írok pár sort, ami igen meghatározó volt az életemben. Volt több dolog is, de ez talán a "letütősebb" dolog.

 Kb. 20 éve már, hogy súlyfelesleggel küzdök és valószínűleg mindig is fogok. Sokféle fogyókúrát próbáltam már, több, kevesebb sikerrel, de végül feladtam. Nagyon sokáig kihatott az életemre, többek között ezért is a FEKETE alapszín a blogban, mert így indultam, mindent sötéten láttam, mindenben csak a rosszat láttam és sohasem láttam semmiben sem a jót és szépet. Sokszor voltam magam alatt, sokat voltam depis.  Jópár év kellett ahhoz, hogy megváltozzak és kicsit lássam a pozitív dolgokat is a világban. 

 Sokat csalódtam, kiábrándultam a pasikból. Viszonylag sokkal találkoztam. 15-16 éves lehetettem, mikor jött az ötlet.. Regisztrálok egy tévés teletextes párkeresőre és valahova az internetre is. Úgy gondoltam, hogy mivel duci vagyok, nem sok az esélyem arra, hogy a köreimben találjak rá a páromra, emiatt választottam a tévés és internetes párkeresőket. Persze mondanom sem kell,  hogy mindig közbeszólt valami, hol a távolság, hol az, hogy nem tetszett az illető, hol az, hogy én nem tetszettem(utóbbi ritka volt) nekik. Csalódások csalódások után értek(tudnék 1-2 történetet mesélni, csak nem tudom, hogy érdekel-e valakit), már szinte fel is adtam, mikor megismertem valakit. Egészen pontosan az a valaki talált rám, akivel azóta is együtt vagyunk:) Regisztrálva voltam a randivonalon és kaptam egy levelet.. válaszoltam, levelezgettünk. Majd találkozgattunk:) Éppen akkor lett vége egy előző kapcsolatomnak, aminek az okát azóta sem tudom, csak sejtem. Szerintem a szülők szóltak közbe.. erre voltak utalások.. nem csípték a duci nőket és a fiuknak egy vékonyabb/vékonyka lányt szerettek volna.  Úgyhogy mindenféle magyarázat nélkül vége lett, amit egyáltalán nem sajnálok!!!

 Találkozgattam jelenlegi párommal, de a kezdetek kezdetén nekem még nem sikerült közeledni felé, mert még az előző barátom "élt a szívecskémben".  Jópár hónap kellett ahhoz, hogy végre közeledni tudjak jelenlegi páromhoz, de úgy gondolom, hogy megérte és végre életemben először igazán BOLDOG VAGYOK! :) 

 Azt talán mondanom se kell, hogy a mi összejövetelünk nem volt egyszerű történet, mert mire megszerettem, ő feladta és azt mondta, hogy kész, már nem vár rám, eleget várt. Aztán én vártam rá. Utólag már kicsit vicces, de akkor nem volt az. Időközben rájöttem, hogy szerelmetes lettem annyira, mint még soha:)  Végül 2 éve együtt vagyunk, nagyon jól megértjük egymást, nagyon kedves, és hihetetlen nagyon szeretem Őt! :) A fekete háttér ma eltűnik, mert az csak a kezdet volt és a múlt. Most már a jelen van és a jövő lesz:) Röviden ennyit a fekete színről..

Szép napot Mindenkinek! :)

Minden kezdet nehéz.. -szokták mondani!  Milyen igaz! :)  

Sosem írtam még blogot, gondoltam megpróbálkozom vele, de hogy meddig fog tartani az írásom, még a "jövő zenéje!" :) 

Vajon első blognak elfogadható pár sorocska?! :)  Holnap folytatása következik:)

Jó éjt Mindenkinek! :)